Rólunk Írták

Amennyiben Önnek is volt a tóval kapcsolatban valamilyen kellemes, esetleg nem minden napi élménye, ossza meg velünk!

A fantom.

Hogyan is nevezhetném másként azt, amiről tudom, hogy létezik, de én sem és más sem találkozott vele már hosszú évek óta. Az alábbi sorok egy nem mindennapi horgászatot mutatnak be, amely kézzel fogható bizonyítékul szolgált egy már szinte a felejtés homályába veszett ténynek, miszerint a Kisváci Horgásztóban igenis él és fogható is amur!
Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de én valahogy a kezdetek óta a pontyokkal ellentétben az amurok megszállottja vagyok, köszönhető ez talán nagyapám beszámolóinak vagy az első már-már megfogottnak tűnő, de a szákból mégis „kirepülő” amuromnak nem tudom, de valahogy engem mindig is ezek a rejtélyes növényevők vonzottak mérettől függetlenül.
Gyerekként még elég kevés információm volt a szelektív amurhorgászatról így én is azok közé a horgászok közé tartoztam, akik pontyozás vagy egyszerűbben horgászás közben egyszer-egyszer összeakadtak egy-egy példánnyal. Sokan megírták már előttem, hogy miért is szeretnek amurra horgászni, így én most nem szeretném az ő szavaikat ismételni. Csak egyszerűen azt mondanám, hogy az amur nem ponty. NAGYON NEM!
Ezt a kijelentésemet mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy immáron 8. éve horgászom Kisvácon és ez idáig csak egyetlen amurt fogtam, azt is 5 év kimondottan csak ezen fajra való „keserves” vadászatot követően.
Természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy a tóban rendkívül kevés példány él az adott fajból, de itt a kevés nem is fejezi ki pontosan, hogy mennyire kicsi a létszámuk: úgy 3...5 db az „ősök” közül és egy pár egyed ezek szaporulatából. Annak ellenére, hogy maga a tó egyáltalán nem nagy, ezen példányok már úgy 10...12 éve a tóban élnek. Kezdetben - a tógazda szerint - elhibázott próbatelepítést követően 20...30 db átlagosan 6 kg-os példány került a tóba.
A telepítést követő években nekiláttak a partot övező és a vízből hajtó ősnádas határtalan pusztításának, melynek következtében a tógazda hajtóvadászatot hirdetett meg az amurok ellen és az ő és más horgászok hiteles beszámolásai alapján több nagytestű amur is a horgon veszett. A legnagyobb jószág 17 kg-os volt. Úgy hat éve viszont egyetlen egy darabot sem láttak kifogva, csak nyári naplementék esetén a vízbe lógó nádat rágva, tehát megkérdőjelezhetetlen bizonyítékául az amurok jelenlétének.
Történetem is ez idő tájt játszódik. 2009 nyarán, mikor is már vagy 5 éve faggattam eredménytelenül a vizet amurok után kutatva. Mondanom sem kell, hogy mindent kipróbáltam amit a magyar, szlovák, román, angol sajtó ajánl, pénzt időt nem kímélve de a várva várt eredmény nem érkezett meg. Természetesen ezen időszak alatt több tonnányi pontyot több száz kiló afrikai harcsát, és tucatnyi amerikai harcsát, csukát, balint, süllőt, lénai tokot, és egy 13,3 kg-os szürke harcsát is sikerült fognom. Aki ismeri, és rendszeres látogatója a tónak az tudja, hogy ez nem túlzás. De az amur az csak nem akadt, sem nappal, sem éjszaka.
Még olyan fárasztásom, akasztásom, szakításom sem volt mely egy csöppnyi reménysugarat adott volna, hogy talán amur volt a horgon. Mindezek ellenére, kitartásom nem lankadt, és bár szinte minden egyes alkalommal, amikor időm engedte, és horgászhattam a tavon láttam az amurokat melyek irdatlan erővel és vehemenciával tépték a nádat. Mégsem sikerült közülük kifogni egyet sem.
Mintha az amurok védangyala nevetett volna az arcomba, úgy néztem tehetetlenül a nádtépős akciókat minden alkalommal reggel 7 és 8 óra, valamint forró délutánokon, estéken úgy 18.30 és 19.30 között a tó egy jól meghatározható pontján. Igen ezen intervallumokban mutatkoztak, és akkor is csak a nádszálak tépéséből lehetett következtetni a jelenlétükre, mert testüket, fejüket, uszonyaikat soha sem emelték a vízszint fölé olyan látványosan, mint azt már oly sok jó videofelvétel megörökítette.
Volt időm tehát az 5 év alatt a megfigyelésekre, és már-már azt hittem, hogy a pontyok tépik a nád leveleket a rájuk települő tetvek, és az azokra vadászó pókok miatt, hiszen Kisvácon szinte több a ponty, mint a víz és ilyen kiélezett körülmények között a ponty mindent FELFAL! 
Sikertelenségeim sorozatán levontam néhány igen extrém következtetést, amely valószínű, hogy csak ezen a vízen van így de, itt biztosan így van; az amurok Kisvácon vagy nem vesznek fel semmilyen táplálékot a fenéken felkínálva, vagy nem érnek/férnek oda a pontyoktól, afrikaiktól hemzsegő vízben.
Ugyanez igaz a lebegtetett csalikra, de még az extrém lebegtetésre vagy a manapság divatos zig-riges módszerre is. Mindent felvesznek vízbe érés után 5...10 percen belül a pontyok és egyéb halak, szoktató/helyben tartó etetés estén ez 1...5 percre redukálódik, és az igazán meleg hónapokban ez igaz a zöld növényi hajtásoktól a szalonnabőrön át az állott sertéshúsig mindenre.
Valamint az is így van legalábbis Kisvácon, hogy az amurok soha sem napoznak, vagy ugranak ki a vízből, mint azt oly sokszor olvastam és láttam már. Tehát mint azt a címben is írtam fantomként lakják a tavat.
Látványos táplálkozásuk is - mely számomra az egyetlen bizonyíték létezésükre - csupán az igazán meleg hónapokra korlátozódik. Mondjuk május végétől, június elejétől augusztus végéig, max. szeptember elejéig, amíg a víz tartósan 20 °C fok felett van. Ahogy a víz elkezd hűlni minden nyom nélkül eltűnnek, és vége mindennek, még az egyébként 1...2%-os esélyek is nullára redukálódnak. Hát így van ez Kisvácott az amurral, ahol mondom: tényleg már csak pár darab van és a nádat sem tépik csapatostól. Általában mindig csak 1 vagy nagy ritkán 2 példány figyelhető meg egyidőben, de különböző helyen bekövetkező nádtépések miatt merem kijelenteni létezésüket.
A pontyhoz, és a többi halfajhoz viszonyított arányuk talán 1:1000, és ez mondjuk a kifogott halakra értem, tehát majdnem, hogy azt is mondhatnánk, hogy nincsen amur a tóban.
Persze most sokan felszisszennek, és mormogják magukban, hogy ők biztosan sikeresebbek lennének, és talán igazi kihívásnak találnák az amurok megfogását én nem kihívásból horgászom rájuk, én nem is szeretem a kihívásokat, én csupán csak mindennél jobban szeretnék amurt fogni, ennyi az egész.
A teljesség igénye nélkül sem sorolnám fel azokat a csalikat és módszereket, melyeket eredménytelenül alkalmaztam, és az ezernyi technika közül csupán csak egy adott eddig halat: a víz felszín alatti kenyérrózsás úszózás. Igen voltaképpen ez az egyszerű módszer vált be eredményesen, de ha ezt a végszereléket sem tudtam volna milliméter PONTOSAN A „LÁTOTT” HALRA dobni akkor talán mind a mai napig nem fogtam volna amurt Kisvácott.
A módszert természetesen nem én találtam ki, csupán csak a lucerna helyett kenyérrózsát helyeztem az úszós végszerelékem horgára. Én nem tudok semmilyen horog, damil vagy egyéb kelléket kiemelni a kaphatóak közül csupán csak annyit említenék a módszert kipróbálni szándékozóknak, hogy 26-os monofil zsinórt használtam 16-os fonott előkével. Ennek igazából nincs jelentősége, tehát elhagyható az előke, sőt talán a merevebb/vastagabb előkék használata előnyösebb, ha úgy 30...40 méternyire szeretnénk egy nagyjából „zsemlényi” területre bejuttatni a csalit. A rengeteg hibás/téves pontykapást kivédendően én kifejezetten nagy CSUKÁZÓ úszókkal olyan 15...25 g felhajtóerejűekkel művelem ezt a módszert, és a csalit úgy 20...30 cm–re a felszín alatt kínálom fel, s a kenyér lebegését sörét ólmozással kiküszöbölve. 
Természetesen továbbra is fenntartom, hogy ez a módszer kifejezetten ezen a vizen lehet eredményes, már ha a 8 év alatt 1 amur elejtése hatékonynak nevezhető, és ez is csak akkor, ha látjuk, hogy holt „tép” a hal, és valami hihetetlen szerencse folytán milliméter pontosan a „SZÁJÁBA” tudjuk dobni a csalit.
A kifogott amurom fantasztikus kondícióban tündökölt, sehol egy horog ütötte seb, egy sérülés, vagy pikkelyhiány, (pedig ez Kisvácott szinte lehetetlen a horgászok által a vízre gyakorolt nagy nyomás miatt). A halnak gyönyörű, sőt talán a súlyához képest nagyon hosszú teste volt. Ez a 13,3 kg-os egyed bizony az orrától a farok úszója végéig (tudom, hogy ez nem így hiteles) 105 cm hosszú volt. Fogásához hozzá tartozik, hogy egy hétfői napon került horogvégre, amikor is egy rajtam horgászó apukán, és kisfián kívül senki sem vallatta a vizet, és aznap az amuron kívül még fogtam összesen 78 kg pontyot is, tehát egy igazán jó napot tudhattam magam mögött! Azt, hogy a közel 1 órás már-már reménytelennek tűnő fárasztás alatt, majd a sikeres szákolást követően mit éreztem, azt szavakba nem tudom önteni, mintha egy napon érettségiztem, államvizsgáztam, nyelvvizsgáztam volna sikeresen úgy, hogy ezeket követően álmaim munkahelyéről nyugdíjba is mentem volna két világszabadalommal, és egy Nobel-díjjal a hátam mögött!
Érdekes, még hogy fárasztása is másként zajlott, mint az a „Nagykönyvben” írva vagyon, mert a határozott kapást követő bevágás után azonnal láttam, hogy amurom van, tehát megmutatta magát, majd szinte a fárasztás egész ideje alatt nekem kellett „úsztatnom” a halat. Mivel az teljes testsúlyával csak úgy úszkált előttem, mindig csak egy kis zsinórt elvéve tőlem, tehát ha én nem sétálok vele a parton, akkor biztosan még most sem fáradt volna el, és az a 15...20 méternyi zsinórom biztosan megadta volna magát.
Hát ennyi az egyetlen amurfogásom története, és habár ez sem egy kapitális egyed, és én is fogtam már 16 kg-osat is a Balatonon, még gyerekkoromban, akkor is számomra ez a BIG FISH a „NAGY” hal mert sikeres elejtésének körülményei már szinte irreálisak voltak.
Természetesen azt hittem, én balga, hogy megvan a tuti recept, de azóta sem sikerült még egyszer olyan pontosan célba juttatnom a csalit, mert vagy a nádba dobom, vagy messzebb, és itt a „10...15 cm-el arrébb” is olyan mintha a zsebembe tenném a végszereléket. Ha minden összejön, akkor meg az állandóan éhes - bocsánat a kifejezésért - BUTA, PRIMITÍV pontyok állandóan lenyúlják a csalimat, de ha nem ők, akkor a féktelen, zabálógép afrikai harcsák, majd utánuk sorban jönnek a szürkületkor a semmiből megelevenedő amerikai harcsák, és ha még mindig megmaradna, akkor a csukák vagy a balinok biztosan leütik a kenyeret, és mind ez a bedobástól számított 5...10 percen belül.
Ezen írásomat a Kisváci Horgásztó újonnan induló web oldala ihlette és az, hogy legyen példa mindenki számára, hogy ha egyedi eseteket és jelenségeket tapasztalunk, ne féljünk új utakon járni és megosztani tapasztalatainkat másokkal, még ha megfigyeléseink homlok egyenest ellenkeznek az általánosan elfogadottaktól is.

Mednyánszky László, Vác.